A Sri Mariamman templom volt az első, ami utunkba akadt. Belül nem készítettünk képeket, mert pénzt kértek érte, másrészt meg nem volt semmi különleges bent, amihez hasonlót a Batu Caves-nél ne láttunk volna már... Mindenesetre nagyon szép volt, kb fél órácskát el is töltöttünk bent, pedig igen kicsi templom volt. De minden festményt és szobrot alaposan megnéztünk, a látottakat gyorsan kielemeztük és csodálkoztunk, hogy pl vajon az oroszlán hogyan kerülhet a hindu mitológiába....
Tovább sétálva a Jalan Petaling (Kuala Lumpur kínai negyedének legforgalmasabb bazáros utcája) szingapúri változatára bukkantunk. Szuvenírek mindenütt, az arcunkba mászó eladókkal... Azért egész hangulatos volt. Egy szobros bolt előtt még ismerős arcra is leltünk: DORAEMON!!!! a kis cuki....
Addig-addig mászkáltunk a környéken, míg találtunk egy érdekesnek kinéző, hívogató épületet:
Ahogy beléptünk, kiderült, hogy ez egy buddhista templom. Nem is akármilyen; Dél-Kelet Ázsia legnagyobb és a világ egyik legszentebb buddhista temploma, a Buddha Tooth Relic Temple, amire rátaláltunk. A belsejében egy szentélyben található a Buddha "foga", vagyis az elkövesedett földi maradványaiból az egyik fog. Sajnos már a külső szentélyben sem lehetett fotózni, a belsőbe pedig természetesen csak a felszentelt papok léphetnek be. Maga az egész épület lélegzetelállító volt. Épp "ima idő" volt, rengeteg ember volt bent, és a buddhista papok irányításával, hangszereken játszva folyt az ima. Eléggé leírhatatlan a légkör, amit maga a hely, a díszek, a figurák teremtettek, arról már nem is beszélve, hogy a közösen kántáló emberek, a dobszóval a háttérben milyen hatást is keltettek. Fantasztikus hely.
A tetején nyitott kert van, gyönyörű virágokkal illetve hatalmas imakerékkel.
Emellett vallástörténeti múzeum is helyt kapott az egyik emeleten. Leírásokon és műtárgyakon keresztül végigvezet Siddhartha életén, illetve, hogy a halálát követően hogyan fejlődött tovább a buddhizmus, egészen a napjainkig. Mély benyomást tett mind a kettőnkre a hely.
Olyannyira belefeledkeztünk a turistáskodásba (és leginkább a buddhista templomba és múzeumba), hogy ismét kimaradt az ebéd...
A szálláson még gyorsan rendbe tettük magunkat, majd sajnos búcsút kellett vennünk ettől a gyönyörű országtól/várostól; indulnunk kellett a reptérre. Ismét megcsodáltuk a tiszta, precíz és színvonalas tömegközlekedésüket, míg a reptérre értünk. A reptér is olyan, mint minden más itt: nagyon szép, jól szervezett, modern... Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, hogy a poggyászkocsikat, amiket az emberek itt-ott elhagytak rendkívül idős bácsik toltál a helyükre. Nekem ez azt sugallta, hogy az időseiket sem hagyják magukra, tudnak nekik olyan munkát adni, amit képesek ellátni, így a családi asztalra továbbra ételt tudnak biztosítani. (persze felmerült a kérdés, hogy az ilyen idős embereknek miért kell még mindig dolgozniuk, hol a bármiféle nyugdíj rendszer...) De nagyon megható volt igazából látni, hogy nem tekintenek értéktelen jószágként a megöregedett emberekre sem, nem úgy mint otthon, hogy jajj neked, ha 40-45 év felett munkát szeretnél találni....
KL-ben landolva iszonyú nagy arcul csapás volt visszaérkezni "Ázsiába", a koszba, zűrzavarba, rendetlenségbe... Elég kellemetlenül érintett mind a kettőnket. Mindenesetre a bevándorlásnál minden rendben volt, megkaptuk a vízumunkat, a csomagjaink is épségben maradtak. A reptérről haza is sima volt az út.
Rengeteg élménnyel és benyomással gazdagodtunk ez alatt a röpke két nap alatt, és biztosan vagyunk benne, hogy ha lesz rá lehetőség, újra ellátogatunk ide! (Aki pedig erre jár, semmiképp se hagyja ki Szingapúrt!!!)
...... annyira sokat sétáltunk, hogy mire hazaértünk a térhajlatomnál teljesen felvizesedett és feldagadt az ízület, alig tudtam kinyújtani a lábamat. De megérte!!! :) ......
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése