Szingapúr (indulás és érkezés)

Bizonyos "adminisztratív" okok miatt március végén kénytelen-kelletlen el kellett hagynunk az országot. Az uticél közeli volt, egyelőre Szingapúrig merészkedtünk.
Szombaton, munka után indultunk mindössze 2 hátizsákkal, egy fényképezőgép táskával és az én válltáskámmal. Úgy döntöttünk, tömegközlekedve jutunk a reptérre. (a taxi drága lett volna, illetve mivel azon a hétvégén volt a Forma 1 is, és a pálya pont a reptér mellett van, kicsit aggódtunk, hogy beragadunk a dugóba....) Taxival elkeveredtünk a pályaudvarra, majd onnan a szipi-szupergyors Express vonattal mentünk majdnem teljesen a reptérig (plusz shuttle busz, de az nem lényeg). Amikor szupergyorsat írtam, nem a MÁV-tempóra gondoltam, konkrétan 160km/h-val száguldottunk. Igazából belülről nem tűnt ennyire gyorsnak, teljesen normális gyorsaságnak érzékeltük, de kívülről látva.... Nem is lehet látni kívülről, csak egy elmosódott csík suhan el az ember előtt. Brutális. :D
Aztán jött a pofára esés a csúcssebesség után: a reptér kb. olyan, mint a Moszkva tér / Szeged Mars tér. És nem túlzok. Kosz, káosz, igénytelenség... A "poggyász" hátizsákomra nem raktak ellenőrző címkét az átvizsgálás után, mert állításuk szerint nem kell. Hát becsekkoláskor úgy pattantam vissza a pultról, ahogy azt illik, mert matrica nélkül nem mehet a gépre. Akkor vissza, de a maláj logikába nem fér bele, hogy ha már belül vagyok, nyilván átvizsgálták a táskám, így még egyszer sorba kellett állni, és megint veszekedni, mert megint azt állították, hogy nekik erre nem kell semmit tenni... Szerencsére én voltam az erősebb! :D Innen már minden simán ment, bár késve nyitották a kapukat, de hát ez kérem Malájzia... A repülőút annyira gyors volt, hogy a stewardess-ek nem értek el a repülő hátuljába a kis kocsijukkal.
Szingapúrba érkezvén, mintha valami utópisztikus világba csöppentünk volna (főleg a maláj kisreptér után...). Tisztaság, logikus rendszer.... A reptér termináljai között úgynevezett Skytrain közlekedik, ezzel át kellett mennünk, hogy a metróhoz jussunk.

A metró is rendkívül tiszta, átláthatóan jelzik a következő megállót, ha tudod, hova kell menned, tuti nem fogsz eltévedni! A metróból feljőve, a folyópartra csöppentünk, elénk tárult a pezsgő szombat éjszaka. (Nem sokkal 11 után értünk oda)

A szállás, egy nagyon barátságos backpacker hely volt, saját pubbal és folyóparti "kerthelyiséggel".

Még mindig nagyban ment az élőzene, amikor mi odaértünk (többek között emiatt választottuk ezt a helyet. All hail to LonelyPlanet útikalauz, hogy felfedeztük!!!) Nagyon laza, jó fej volt a pultos, regisztráltunk, majd megmutatta a hálótermet. Tiszta koli-feeling volt az emeletes ágyak miatt.

Lefekvés előtt még tettünk egy kört a környéken, hagytuk, hogy az éjszaka zsongása bemásszon a bőrünk alá.... Elég érdekes szobraik vannak:

Érthetetlenül dagi madár

Üzleti tárgyalás a folyó parton

Aztán végül is megadtuk magunkat a fáradtságnak, főképp, hogy rengeteg tervvel szerettünk volna a másnapnak nekiindulni.

Folyt. köv.