Nagyon buli volt: kis mobil gáztűzhely, kenyérpirító, vízforraló tele vízzel, teafilterek és instant kávéporok várták az éhes reggelizőket, tojás, kenyér, vaj és lekvár társaságában. Gyorsan összedobtunk 1-1 rántottát pirítóssal, teával és kávéval. Már kora reggel is kegyetlenül meleg volt...
Semmilyen tervvel nem készültünk, hogy mit szeretnénk megnézni, merre járjunk-keljünk, úgy gondoltuk, majd lesz valahogy. Így hát reggeli után elindultunk a folyópart mentén sétálni. Gyönyörű, jellegzetesen kínai színes épületekkel tarkított a part. Már maga a tény, hogy vízparton vagyunk, elbűvölt mind a kettőnket. Rájöttünk, mennyire szeretjük az élő vizet, mennyire hangulatossá tudja varázsolni a legidegenebb helyet is. (KL-ben is van folyó, de az Ampang inkább úgy néz ki, mintha valami szennyvíz-csatorna lenne, koszos és a környezete sincs rendben tartva, pedig sok lehetőség rejlene benne....)
Útközben eszünkbe jutott, hogy igazán geocaching-elhetnénk, ha már itt járunk, úgyhogy gyorsan meg is kerestük a legközelebbit. Egy park bejáratánál találtuk meg az hihetetlenül fantasztikus, ötletes és egyedi rejtést! Eltartott egy fél órába, mire megtaláltuk, de életünk eddigi legjobb geoládája volt.
Maga a park (Fort Canning Park) egy dombon, hatalmas területen fekszik, számos látványossággal tarkítva (ásatás, a régi erőd bejárata, faragott kő falak...).
Nagyon szívesen végigjártuk volna, de annyira brutálisan forró volt az idő, hogy még én is azt mondtam, hogy ennyi elég a természetből, pedig ez nálam azért nagy szó... De nem is csoda, hogy ki voltunk bukva a hőségtől... Gyakorlatilag az Egyenlítő mentén sétálgattunk.
Visszasiettünk a szállásra egy gyors zuhany erejére, majd, ahogy már előző este elterveztük, bementünk az Asian Civilization Museumba. Rettenetesen ki vagyunk éhezve kultúrára. Malájzia nem erről híres sajnos, és a kulturális rendezvényeik, helyszíneik messze elmaradnak az igényeinktől, de ezt az országot így kell elfogadni. A délután hátralevő részét, kb 4-5 órát a múzeumban töltöttünk. Hatalmas kiállító termeik vannak, 2-3 emeleten, sorra véve az indiai, kínai, muzulmán világot, illetve a környező országok törzsi életet bemutatva. Teljesen feltöltődtünk, mélyen magunkba szívtuk a kultúrát, fel sem tűnt, hogy elfelejtettünk ebédelni....
A múzeumozás és vacsora után elindultunk a Marina Bay irányába, ugyanis az éves fény-fesztivál ideje volt épp. A híres hotel tetejéről lézerrel világították meg az eget az aláfestő zene lüktetésére. Kiderült, nemcsak a szállóra korlátozódik a fesztivál, de a folyó másik oldalán végig különböző fénnyel kapcsolatos installációkat helyeztek el.
Az egész napos hosszú séta után kellemes kimerültséggel borultunk be az ágyikóba.
