Érdeklődő levélváltások, beszélgetések, Skype interjú, majd egyik pillanatról a másikra (nekünk úgy tűnt) érkezett a hír: Irány Kuala Lumpur! Egyeztetések, szerződés pontosítás majd aláírás.
Elég nehéz a mindennapi munka, a mókuskerék mellett felfogni, mi is történik. Továbbra is ugyanúgy igyekszünk maximálisan helytállni mindenütt, de közben védőoltásokra járunk, átválogatjuk a ruháinkat, ingóságainkat: mi az, ami jön, és mi marad itthon, esetleg akad, ami elajándékozható vagy netán kidobható. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyi értéktelen kacatot felhalmozott az évek során (legyen az akár csak 2-3 év is...). A legnehezebb és legfájdalmasabb a Totyikától való elválás volt, de hiszem, hogy jó helyre került és boldog madárka lesz az új helyén (esetleg még apuka is :) ).
Viszont!
Felmondások benyújtva, repülőjegyek megvéve... Innen már nincs visszaút! :) És nem is szeretném, hogy legyen.
Bár az egy kicsit szomorú, hogy az albérletből való kiköltözés miatt férj és feleségként az első szentesténket külön kell, hogy töltsük. :( Remélhetőleg sikerül majd kárpótolnunk magunkat és egymást is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése