Egy
hónap telt el, amióta megérkeztem, Zsolt is másfél, majdnem két hónapja itt
van… Elképesztően rohan az idő, bár néha olyan érzésem van, mintha legalább fél
éve itt lennénk.
Igyekszünk
ismerkedni a helyi élettel, szokásokkal, emberekkel, időjárással,
lehetőségekkel, magyarán szólva MINDENNEL. Jómagam pillanatok alatt
berendezkedtem, átszellemültem, Zsoltnak vannak néha kisebb-nagyobb nehézségei,
de idővel ezek is elsimulnak. Ami számomra komoly gondot okoz, az az itteniek
kiejtése (leginkább az egyszerűbb embereké, bolti eladók, pincérek stb.). Az
első napokban szabályszerűen egy kukkot sem értettem, meg sem mertem mukkanni a
boltokban, éttermekben… Talán a héten volt először, hogy mertem már én rendelni
magamnak, vagy a piacon fizetni. Mert én még ki tudom fejezni magam, azzal
nincs is gond. De ha visszakérdeznek – márpedig az esetek bő 70%-ában
visszakérdeznek, hogy meggyőződjenek, ugyanarra gondolnak-e mint én –, akkor
olyan kínos pislogni és Zsoltra meredni, hogy ő hátha érti.
Nagyon
élvezem ezt a kulturális kavalkádot, ami itt körül vesz. Pláne az első itt
töltött két hetem volt fantasztikus, mert épp a kínai újévi ünneplésbe
csöppentem bele. Mindenütt piros-arany és lovas (2014 a ló éve) díszítés, a
kínai gyerekek „népi” ünneplő öltözékben… Rengeteg tűzijáték volt, majdnem 2
héten keresztül minden este lövöldözgettek, hol erre, hol arra. Egyik éjjel
(hajnali 2 fele) olyan hangos volt, hogy fel is ébredtem rá, és mit ad isten?!
Az ágyban fekve kinyitom a szemem, és meg sem kellett mozdulnom, ott úgy, abban
a helyzetben, a teraszról kinézve rá is láttam. Na, az úgy elég fantasztikus
volt. :D
 |
| Bevásárló központ kínai újévi díszekben :) |
Számomra,
európaiként, elképesztő, hogy ez a sokféle kultúra és hagyomány ilyen szépen
elférnek egymás mellett, ami rendkívül színes és változatos társadalmat
eredményez. A maláj nők, nagyjából iskolás koruktól kezdve kendőt viselnek a
fejükön. Külön divatházak és butikok épültek erre, gyönyörű színes és mintás
kendőket lehet kapni, olyan ruhadarabként viselik, mint mi a színes sálakat. Eléggé
vegyes érzéseim vannak ezekkel a kendőkkel kapcsolatban (tisztelem a kultúrát,
a hagyományt; de néha mégis olyan hím sovinisztának érzem, hogy a nők takarják
el a fejüket, teljesen, a férfi meg abban járkál, amiben akar), de ettől eltekintve
nagyon tetszik és annyira jól áll ezeknek a nőknek itt, annyira jól tudják
viselni, a ruházatukhoz igazítani, hogy kifejezetten csinos és elbűvölő
egyik-másik nő benne. (Például az egyik maláj gyerkőc anyukáján is mindig van
ugyebár, és ő valami hihetetlenül szép a kendőben)
Emellett
rengeteg még az indiai is. Homlokukon a „harmadik szem”. A nők sokszor viselnek
modernebb indiai ruhákat, többnyire tunika jellegű felsőket, nagyon jellegzetes
mintázattal, hímzésekkel.
Ezeken
felül még igen csak számottevő a bevándorolt kaukázusi emberek jelenléte is.
Legyen amerikai, ausztrál vagy európai… És! Nagyon sok magyar él itt, csak
Kuala Lumpurban majdnem 50-en vagyunk, legalább is ennyiről tudunk. A
facebook-on van egy külön csoport, de csak meghívással lehet bejutni, nem kereshető,
így elég nagy a valószínűsége, hogy még sokan lehetnek, akiknek nincsen
kapcsolatuk, ezáltal nem kerülnek a látóterünkbe. Zsolt is találkozott egy hete
egy magyar családdal, akik ráadásul itt, a mi környékünkön laknak, nem messze
az intézettől. Szerencsére nagyon kis összetartó, családias az itteni magyar
közösség, sok közös programot szerveznek, segítőkészek egymással. Többek
elmondása alapján (akik megjárták a fél világot), itt a legösszetartóbb, a
legjobb a magyar társaság.
Az
időjárás egyelőre elég kegyes volt hozzánk. Az itteniek szerint, rég volt
ennyire hideg. (Azért ebben a nagy hidegben nem esik nehezemre megizzadni…) De
eső nem volt több mint másfél hónapig. Tegnap este volt az első igazán nagy
zivatar, de állítólag az sem volt túlzottan számottevő, pedig szó szerint úgy
esett, mintha dézsából öntenék. És nem csak a hasonlat; tényleg úgy nézett ki,
mintha valaki fentről kiöntötte volna a vödör vizet, nem lehetett látni a
cseppeket sem magukban, sem csíkban, egybefüggő volt az egész, mint egy vízesés.
Ráadásul miközben zuhogott, azonnal, még a levegőben párolgott, szabályos
lehetett látni. Reggelre pedig, mintha mi sem történt volna, már fel is száradt
minden. De nagyon tiszta, friss levegőt hozott, és a növények is, mintha kicsit
zöldebbek lennének most. Persze hozzáteszem, hogy itt az utak vannak rosszul
kialakítva, vagy egyszerűen csak ennyire sok eső esik le egyszerre, de ha esik,
akkor az utakon hömpölyög. Már a kisebb eső is 1-1,5 cm-en állhatott az
úttesten. Nagyon kíváncsi vagyok egy igazi, óriási monszun esőre, hogy mennyire
áll majd a víz! És hozzáteszem, ez semennyire nem zavarja sem az autósokat, sem
a motorosokat, simán átgázolnak kb. ugyanolyan őrült tempóval az úton, mint
egyébként. (Bár azokon a szakaszokon, ahol jobban be tud állni a víz, ott
táblák jelzik a motorosoknak, hogy merre tudják elkerülni az „áradást”, amit
természetesen aztán egyszer sem biztos, hogy kihasználnak…)
A
természet pedig gyönyörű. Mindenütt zöld, igazán zöld növények, egyértelműen
látszik, hogy az esőerdő közepére épült a város. Reggelente a teraszra kiállva
fecskék cikáznak velem egy magasságban, néha épp hogy nem húzzák végig a
szárnyukat az orromon. Nagyon kis aranyosak! Illetve van valami rigóhoz hasonló
madár, aminek elég mókás hangja van, kicsit olyan, mint amikor Totyika ki volt
borulva és csérogott. Esténként előbújnak a gekkók, a 7. emeleten a lámpák
körül elég sok szokott lenni. Legnagyobb örömömre, a héten valamelyik nap
minket is meglátogatott egy. J Vacsoráról hazajőve a fürdőszobában
várt minket, fent a sarokban. Nagyon kis cuki volt, azonnal csináltam is róla
jó sok képet. Kár, hogy hamar elment és azóta sem jött vissza. A város külsőbb
területein járkálva pedig elég sokszor lehet majmokkal találkozni. Én eddig
egyszer láttam őket, valami lezárt építkezési terület falán ültek legalább
6-8-an, és egymást kurkászták. Itt ők olyan természetesek, mint nálunk a
galambok (és kb. annyira szeretik is őket…).
Mindent
összevetve hihetetlenül tetszik ez a környezet, annyi új tapasztalattal
gazdagodom itt, sorba sem tudom venni. Borzasztóan örülök, hogy ide sodort
minket a sors, ez egy örökéletre szóló élmény lesz mindkettőnknek.
